Költözöm
Szakítottam a Google-lel, és Chert hallgatok.
Egy reggel arra ébredtem, hogy a fejemben szól a The Gunman száma, tudja a csuda, ki és mikor kapcsolta be a koponyámban még félálomban. Ekkor tudatosult bennem, hogy milyen rég lecserélődtek a kedvenc énekeseim: a hard rockot játszó férfiakat felváltották érzelmes, szofisztikált úriemberek, a szenvedve vágyakozó nőket pedig a saját tüzüket körbetáncoló nők. A The Killers Haevn-re cserélődött, Lana del Rey pedig Lilith Maxre. A blogom pedig idéntől átköltözött ide.
Hosszas keresgélés, információgyűjtés, és különböző platformok nézegetésével, választásom a Bear Blogra esett. Van még tanulnivalóm a felület kihasználásáról, de végre egy letisztult hely. Eléggé tetszik maga a kezelése és kinézete is ahhoz, hogy az internetet hosszúúúú idő óta újra coolnak érezzem.
Karen Hao AI-ról írt könyvét olvasom most, miközben forr a nagyhatalmak uralta világ. Nem könnyű falat, de eddigi olvasásaim miatt és tapasztalataim miatt is régóta érlelődik bennem a változtatás - böngészőben már évek óta kerülöm a Google-t, kedvenc weboldalaim cikkeire meg feed és rss alapú tartalomgyűjtő alkalmazást használok - de az igazi besokallás január végén kezdődött, amikor törölni szerettem volna a Goodreads-en a Peter Attia Outlive könyvére írt értékelésem és ajánlásom (van, aki miattam szaladt a könyvesboltba és vette meg) és a Goodreads többszöri nekifutásomra sem engedte törölni. Gondolom, azokban a napokban a könyvnél letiltottak minden aktivitást.
Töröltem hát a Goodreads fiókomat sok éves aktivitásommal. Merthogy hogy-hogy nem törölhettem a saját soraim? Hogy-hogy őt védik?
Emailezni protont használok, a Metától is szabadulni készülök, de még vannak dolgok amiket az új utamon ki kell építenem, hogy elérhető maradjak.
Gondolkodtam, hogy vajon miért panaszkodunk a klímaváltozásra és az amerikai cégekre, a techmilliomosokra, ha tovább segítjük őket minden egyes klikkünkkel és lájkunkkal a "másokat leszarunk" ámokfutásaikban? Már arról sem beszéltünk eleget, hogy a facebook hogyan tehetett lehetővé egy népirtást (rohingyák) Miért gondoljuk hát, hogy most, amikor az AI elárasztja és kiszínezi még az éjjeli álmaink is, mint egy JW-könyvet, némi kontrollunk van a valóság felfogása felől?
Annak elképzelése, hogy tudjuk, hol kell meghúzni a határt, több, mint sima naivitás… Ami jelenleg történik, őrület. És valakik azt szeretnék, higgyed, hogy ez a jövő. Siess, lemaradsz, kimaradsz.
De pontosan is: miből? Lehet, hogy a saját életedből?
Azt, hogy mennyire elromlott és szar lett a facebook, és használhatatlanná vált, senkinek sem kell magyaráznom szerintem ma már. Én elismerem, régóta rossz hatással van a mentális egészségemre, és függőségben élek; az üres percekben való scrollozás céltalanul dobálja és pörgeti az agyam. Kezdem megérteni, hogy ezt a bombázást nem finomítással, hanem csak teljesen elvágva lehet megoldani.
A függőség azért is kialakulhatott, mert a Meta felületei nem teljesítik az ígéretüket, amiért én eredetileg regisztráltam. Nem azt adják, amire feliratkoztam kezdetben – az ismerőseimre – hanem minden mást, amit valakik valahol eldöntenek rólam, hogy látnom kellene. Mások döntik el, hogy mivel töltsem az időmet, a fejemet… és azt hiszik, ismernek. Érzelmi, és mentális rabszolgaság számomra. Én pedig persze bambán pumpálom tovább évről évre ezt a megbízhatatlan, milliárdos, amerikai céget az adataimmal, reakcióimmal, érzelmeimmel, cserében egy kis „szignifikáns vagyok” – érzésért. És egy kis morzsáért, hogy "na, Marikáéknál is megszületett a baba és Bözsike kirándulni volt" És csodálkozom, hogy utána milyen üresnek érzedm magam? De hiszen olyan, mint az a toxikus kapcsolat, amelyikbe sokat fektetsz, adsz, markába teszed az álmaid, de cserébe csak morzsákat kapsz, inkább csak kihasználnak. Mesteri szinten manipulálhatnak, hiszen mégsem tudsz belőle kilépni. Ahhoz túl gazdag a fantáziád, látod benne a potenciált és inkább hazudsz magadnak. Cserbenhagyod a saját értékrendszered, az önmagadhoz való kapcsolódást, az idegrendszered egészségét…. azért a pár morzsában látott potenciálért és dopaminlöketért. Megzavarodsz attól, ahogyan bánnak veled, mégis egyedüli felelősként állsz ott, hiszen a "kedves" visszafordítja ellened, te vagy a kis függő és mentális beteg.
Nem azt állítom, hogy nem köszönhetek egy rakás dolgot ezeknek a platformoknak - csodálatos dolgokat is, amik a valóságomra elképesztően hatottak és fejlesztettek. Csakhogy ez már régen nem az, ami az elején volt. Külön fejlődött, és mi már egyre kevesebbet szólhatunk bele, egyre kevésbé szól rólunk is.
Valószínűleg nehéz lesz megbarátkozni, hogy a facebookon meghirdetett eseményszervezések értesüléseiből kimaradok. Túl antiszociális út... lehet, nem fogom kibírni? Tavaly volt egy kísérletem a Fediverse-en, de láttam, hogy senkim sincs ott. Mit is csinálhatnék egymagamban, ha mindenki, akire kíváncsi vagyok, és minden szervezkezdés máshol zajlik, nemde? (el sem tudom képzelni mekkora dilemma lehet azoknak akik népszerűek, vagy akiknek felépített businessük van) Oké, a Fediverse-ben nem adják el az adataimat, és ha ehhez megfelelő helyen regisztrálok, nem tárolják őket Amerikában, hanem európai adatvédelmet kapok. Nem lesznek reklámok, algoritmusok, AI, felesleges érzelemmanipulációs kacatok és kéretlen influenszerek a véleményeikkel, de… egyedül maradok…
Ismét megpróbálom, és ezúttal nem baj, ha egyedül maradok. A lényeg végülis nem az aktivitás, hanem az elérhetőség. Anélkül, hogy ezért azzal kelljen fizetnem, hogy szemétládát csinálok a fejemből.
Még emlékszem arra, amikor édesanyámmal otthagytuk édesapámat. Félve bujkáltunk az épületek között, és nem tudtuk, ha meg is húzódunk majd a rokonunknál, hol alszunk majd egy hét múlva, és majd azután... és ha ránk talál, mire lesz képes. De szabadok akartunk végre lenni és megtapasztalni a csendet. Ahogyan az a sok ember is, akik a kommunizmusban megpróbálták átúszni a határon a jeges Dunát. Még emlékszem, amikor huszonéveimben otthagytam minden barátomat, kilépve a gyülekezetből a semmibe. Az elhagyás miatt a szófogadatlanságomért végül mégis ők exkommunikáltak, és átadtak az ördögnek. Még nem tudtam, hogy a férjem követni fog-e. Nem volt könnyű, pár évig halálszorongásaim voltak, de szabad voltam, és önmagam lehettem. Most, hogy elhagyom a facebook-gyülekezetet, izolációként fogom megélni, mert kevesebb szervezett eseményről értesülök, kevesebb kapaszkodóm lesz rákapcsolódni a valós eseményekre is, de mi van ha ez a szabadság ára? Valamit majd kitalálok? Csak azért nem maradhatunk egy rossz helyen, mert mindenki azt csinálja…. :)
Talán visszaszerezhetünk valamennyit a szabadságunkból? Visszaszerezhetjük az uralmat a saját figyelmünk felett, megválogathatjuk mit "eszünk", ami a mentális higiéniának és éberségnek is jót tenne? Remélhetőleg kénytelen leszek többet figyelni befelé, többet írni, unatkozni, többet olvasni, tenni, menni, élni… és észrevenni a saját problémáimat. Mert ha egészen őszinte vagyok, kevés dolog van, ami fontos, és minden ami fontos, a valós életemben körülöttem van. A többi csak zaj.
Update: azóta sok bennem keringő kérdésre választ kaptam ava egyik posztjában itt.