Az istenek becsületére
Minap épp társalogtam egy régészetet tanuló és sokat olvasó fiatal hölggyel, akivel feltettük a kérdést: Lehet, hogy az ókorban sokkal nyitottabb volt az emberiség, és épp ezért fejlettebb értelmileg, mint ma?
Azon tanakodtunk, mennyi köze lehetett a politeizmusnak a sokszínűséghez és fejlődéshez, és hogy a monoteizmussal mekkora beszűkültség érkezett.
Lehet. hogy a többistenhit lehetővé tette, hogy tiszteld a másságot? Hiszen ott volt a panteon minden tagjának a létezése? A másság normális volt és élhetett egymás mellett. Lehet, hogy ezért a nyitottságnak és ezáltal a gondolkodás forradalmának is több hely jutott ?
Nemrég az a kérdés foglalkoztatott itt hogy vajon mai emberként miért olyan könnyű végletesnek lenni, kizárólagosságokban hinni, túlzásba vinni mindent, polarizálódni, vagy éppen szenvedélyek fogságában tengődni, és miért olyan normalizált nélkülözni az egyensúlyt vagy a holisztikus szemléletet.
Az "ókori bölcsesség" kapcsán femerült bennem most az a kérdés is, hogy még mielőtt a filozófia akkora teret nyert volna, az antropomorf politeizmus léte biztos, hogy primitív kiszolgáltatottságról szólt, ami csak a fantasy és a mítosz területére tartozik? Nem lehet, hogy sokkal több bölcsesség rejlett benne?
Eszembe jutott James Hollis jungiánus pszichológus, akitől olvastam a numinózus jelentőségéről, valamint arról, hogy az istenek megszemélyesített energiák. Jung neurózisdefiníciója szerint a neurózis azonos az elhanyagolt vagy elfojtott istenekekkel (energiákkal)
"Kollektív szinten úgy próbáljuk kezelni az istenek hiányát, hogy materializmusba, hedonizmusba, narcizmusba és nosztalgiába menekülünk egy olyan világ után kutatva, amely igazából soha nem is létezett." És "ma nem azt mondjuk, hogy megszállt vagy elhagyott Aphrodité, hanem veszünk egy önsegítő könyvet a szerelmi zavarokról. Nem Arész hatalmában vagyok, hanem szent dühvel bizonygatom, hogy jogomban áll embertársaimra törni."
De akkor mit jelent a többistenhit ilyen értelemben? Jó kapcsolatot a különböző energiákkal és az élet különböző területeivel?
Mit jelent tisztelni az istenek hatalmát, és mindeniknek megépíteni a maga templomát?
Mit jelent az istenek szeszélyének való kiszolgáltatás?
Hogyan lehet a numinózus és a szabad akarat szerinti "magam felelős sorsformálója vagyok" között megtalálni az egyensúlyt?
És mit jelent, amikor egy-egy isten bosszút áll? hehe...
Lehet ez ugyanaz, mint amikor az egyensúlyvesztés megbosszulja magát és az eltúlzások benyújtják a számlát? Súlyosabb formában pedig az "elfojtott" istenek sokszor neurózisokba és devianciákba öltenek új formát?
Egyszer a naturista üzletben próbáltam felvázolni egy újoncnak a lényeget: "az emberek többsége ide csak kétféle problémával érkezik: az egyik álmatlansággal, a másik székrekedéssel."
Ekkor pont az ajtón belépett valaki, és azt kérdezte tőlünk, hogy mi kapható erekciós-problémákra.
Vajon a modern ember kibillent, tartós stresszállapota, amire sok más probléma ráépül, nem mind az egyensúlyvesztésről szól?
Ennek csak a legbanálisabb és látványosabb formái a túlzott információfogyasztásunk, a túlevéseink, a szerencsejáték és az Eroszt és női szexualitást lealacsonyító pornófüggés? Ahogyan az élvhajhász hedonizmusunk, a dicsőséges munkaholizmusunk, a vallási, politikai fanatizmusunk, felsőbbrendűségi érzést kölcsönző spiritualitásunk, techistenüléseink stb stb. De zajlanak le a fejünkben ennél finomabb, kompenzációs formái is?
Választhatok magamnak mégis védemező istent? Kedvencet. Mint régen is... ?
De ettől még tisztában kell lennem a többi isten hatalmával is, ugye?
Hányan kigúnyoljuk cinikusan vagy akár finomabban: sztoikusan, Aphroditét, az ésszel szembeállítva őt. De vannak a túloldalon is, akik csak és csakis benne hisznek és kizsigerelik, mindig keresik a szerelembe esés érzését? Minden daluk még mindig csak neki szól, mint valami megrekedt állapotban.
Kizsigerelhetem abuzálva vagy épp megfojthatom prűdséggel és túlagyalással Éroszt is, bezárhatom a pincébe Hádészt, a halandóságom tudatát. Elkábíthatom vegyszereimmel Démétért, Athéné fejére taposhatok kockaidézetekbe szuszakolva őt, eladhatom Apollónt rabszolgának, betapaszthatom Pszükhé száját, lekicsinyilhetem Tükhé hatalmát, megkötözhetem Kronoszt és bitekbe zárhatom Zeuszt?
De... ők akkor is... istenek.
Árnyékban is. És az energiamegmaradás törvénye örök, bármilyen korszakok váltják egymást. 🙂
Apollón és Múzsák, áldozok én nektek, oké, oké, csak gyertek vissza a templomomba! 😄
Frederic Leighton - Perszephoné visszatérése